Késő este a bazilikában voltam egy kicsit karácsonyi, kicsit komolyzenei koncerten. Az eseményt az ország egyik legnagyobb biztosítója szervezte, köszönetképpen a partnereinek az egész éves munkáért. Lebilincselően szép rendezvényt kaptunk, de persze én szokás szerint nem csak a zenéket, hanem az embereket is figyeltem. Mozart, Bach és Vivaldi könnyedebb remekműveit hallgatva elámultam azon, hogy milyen átszellemült arccal játsszák a zenészek a minden bizonnyal már sok ezerszer hallott-játszott dallamokat. Arra gondoltam, milyen fantasztikus, amikor valaki ennyire élvezi a „munkáját” és hogy remélem, rajtam is ezt látják az emberek, amikor előadást tartok. Sőt, szeretném, ha 30 év múlva is képes lennék ilyen elánnal ecsetelni akár olyasmit is, amit már előtte ezerszer előadtam.
