Ismered az indián történetet a medvéről, aki talált egy forró fazekat?
A monda szerint egyszer egy medve beszökött az indiánok táborába, amíg a harcosok távol voltak. Az asszonyok, akik főzték a vacsorát, meglátták az óriási állatot és ijedten elbújtak. A medvét pedig az orra a tűzön rotyogó ételhez vezette. Odacammogott, majd nagy erővel megragadta a fazekat, de az olyan forró volt, hogy abban a pillanatban fel is üvöltött. Fájdalmában egyre erősebben szorította az edényt, egyre magasabbra tartotta, egyre jobban üvöltött, majd még jobban szorította, még jobban tartotta és még jobban üvöltött… Szerencsétlen állat néhány perc alatt annyira összeégett, hogy a helyszínen el is pusztult… Pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy elengedi a fazekat!
Az indiánok ebben a tanmesében arra mutatnak rá, hogy néha mennyire nehéz elengednünk a mégoly fájdalmas dolgokat – akkor is, ha esetleg a teljes romlásba visznek.
Néhány nap múlva itt az újév, sokaknál jönnek a fogadkozások, hogy ezután valamit másképp fognak csinálni. Nekem ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy nem tudsz addig új dolgokat megszerezni, amíg a régit el nem engeded, és nem tudsz addig új dolgokat csinálni, amíg fel nem hagysz valamivel, amit eddig csináltál.
Hiszen minek vennél új ruhát, ha tele a szekrény a régivel? Igaz, hogy csak párat hordasz belőle, de akkor is tele van. Hogyan tudnál elkezdeni edzeni, ha most is ki van töltve a napod 24 órája? Hogyan találnál új barátokat, ha a régiekkel is úgy-ahogy elvagy?
Azt javaslom, hogy most, az év utolsó napjaiban gondold végig, mi az, amit el kellene engedned, hogy helyet csinálj valami jobb új dolognak! E nélkül ugyanis nem fogod betartani a legelszántabbnak tűnő fogadalmat sem jövőre...
