Gyakran kapok pozitív visszajelzéseket a könyveimről, de időről-időre megtalál egy olyan, ami különösen jól esik a lelkemnek.
Tegnap például az egyik tréningrésztvevőm elmesélte, hogy az anyukája, egy kedves idős hölgy is elolvasta a Személyiségkalauzt, és most már megértette, miből fakadtak a gyakori konfliktusaik a férjével. Sajnos ezen már nem tud változtatni, de a hasonló személyiségű unokáját a könyv tanácsai alapján ezután rafináltabban kezeli.
Szerintetek nagy pofátlanság lenne benyújtani a számlát a néninek, néhány almás pite formájában?
