Köszönöm a sok-sok születésnapi üdvözlést!
Cserébe írtam nektek egy kis szösszenetet a mai gondolataimról. (Csak azok olvassák el, akik rá tudnak szánni legalább 5 percet.)
40 év fotói
Akik kicsit közelebbről ismertek, tudjátok, hogy szeretek fotózni. Sajnos azt nem állíthatom, hogy óriási tehetségem is van hozzá, de velem született flegmatikus erősségem, hogy sosem unom meg a gyakorlást. Egyelőre megelégszem annyival, hogy kikapcsol, szórakoztat, és néha megadja egy különleges pillanat maradandóvá rögzítésének élményét. Megfelelő gépem még csak pár éve van ehhez a hobbihoz, viszont gyerekkorom óta gyűjtöm a "fotókat" a fejemben - nagyjából ugyanúgy, mint egy valódi albumban.
Valahogy egész kicsi koromban ráéreztem, hogy életem jelentős pontjain muszáj megállni egy percre, és tudatosan FIGYELNI, ha nem szeretném, hogy idővel ezek a történések ködös emlékekké halványodjanak.
Megértettem, hogy a legmámorosabb és a legtragikusabb pillanatokban (vagy közvetlen utánuk) is tudni kell kiemelkedni a szituációból, kívülről nézni rá, majd így, teljes tudatossággal, minden részletet rögzítve készíteni egy "fényképet". Ráadásul az így létrejött „belső alkotás” nem csak a fényt, vagyis a vizuális részt tudja nekem visszaadni, hanem akár a hangokat, illatokat, és persze mindenek fölött az érzést, amit akkor éreztem. Természetesen azt az albumot, ami ezeket a fotókat tartalmazza, nem nyitogatom mindennap. (Talán majd újabb 40 év múlva ez lesz az egyik fő szórakozásom.) Van, hogy hónapokig is porosodik az agyam valamelyik hátsó polcán. Viszont egy születésnap mindig kiváló alkalom arra, hogy elővegyem és belelapozzak. Most is, hogy épp ezt nézegetem, tökéletesen újra tudok élni minden pillanatot, amikor a képek készültek.
Ugyanúgy látom magam előtt a fiam világra jöttét (apás szülés volt), mint az első randit a feleségemmel (ami akkor még csak ártatlan kutyasétáltatásnak indult).
Benne van a pillanat, amikor az első könyvem kijött a nyomdából (mit kijött, kiömlött!), és mivel fogalmam se volt előtte, mekkora tömeget képez tízezer könyv egyben, hirtelen azt se tudtam, hová építsünk belőle hegyet.
Benne van az első sikeres egyetemi vizsgám (majd az is, ami harmadszorra lett sikeres…), az első gólyatáborom, a fergeteges egyetemi házibulik, a diszkós munkám jó néhány "gyöngyszeme"…
Benne van az első autóm: most is látom, ahogy órákig fényesítgetem a bordó metálfényt a tűző napon, érzem a habos, langyos vizet a kezemen, és most is hallom, ahogy mindig gondos nagymamám azon aggodalmaskodik mellettem, hogy bizonyosan napszúrást fogok kapni. Aztán benne van, ahogy pár évvel később egy koromsötét éjszakán az autóval együtt kicsit összetört a lelkem is, egy suta őzsuta miatt – legalábbis így fogalmaztam meg akkor kényszeredetten vicceskedve magamnak, hogy ne fájjon annyira…
Benne van, amikor először tartottam előadást több ezer ember előtt, és most is itt mocorog a gombóc a torkomban, ami valami hülye véletlen folytán pont akkor került oda, amikor beszélni próbáltam…
Benne van a lélegzetelállító pillanat, amikor először láttam az óceánt, benne az első megatömeg-élményem (Sting koncert, 300.000 ember - sajnos ez is lélegzetelállító volt, mivel többen is fulladoztak körülöttem.)
Benne van első kutyám, egy kajla "utca gyöngye", akit nem tudtam én elnevezni, mert már használtan kaptam egy másik gyerektől.
Természetesen benne vannak a szülői ház pótolhatatlan képei: a megunhatatlan folyosói focizások a két tesómmal, édesapám erejének néma csodálata, ahogy könnyedén bánik a hatalmas menetvágó szerszámmal, a csikorgó fúróval és a vasfűrésszel…
És benne van a Legfontosabb Személy utolsó, támogató pillantása, akinek a legtöbb köze van a születésnapomhoz, de ma már nem tudom neki személyesen megköszönni…
De nem fogok most 400 „fotót” felsorolni. Sőt még 40-et sem. Egyébként is, ezek csak nekem fontos képek.
Inkább azért írtam le ezeket, hogy megmutassam, érdemes tudatosan gyűjteni és rendezgetni elménk albumában az ilyen képeket, mert végső soron ezekből áll össze az életünk.
Azt mondják, minden, ami körülvesz, hat ránk. Így a születésünkkor kapott energia- mennyiség is, amely minden születésnapunk körül felerősödik, hatással van ránk és segít abban, hogy képesek legyünk az összegzésre, majd a változásra (ha szükséges), a továbbfejlődésre.
Én köszönöm nektek az óriási energiát, ami a sok köszöntésből ma felém áradt. Igyekszem ezt egy újabb évre eltárolni, a mai nap fotóját pedig máris beleillesztettem az albumba.
