Nem telik el úgy nyár vége, hogy ne kapna szárnyra egy-egy botrány az egyetemi gólyatábori túlkapásokról, atrocitásokról, ne adj’ isten bűncselekményekről, mint idén Fonyódligeten. Ezeket természetesen én is messzemenően elítélem, mégis hadd írjak most pár sort a gólyatáborokról.
Jómagam kb. 20 táborban vettem részt szervezőként és a „nagy öregektől” azt láttam, hogy lehet profin is táboroztatni. Egy jó gólyatábor ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – nem elsősorban az ivászatról, féktelen dorbézolásról, meztelenkedésről stb. szól. Persze valamilyen szinten kell a „hülyülés”, de meg lehet valósítani mindezt lelki, testi sérülések nélkül is. Viszont ehhez tényleg rátermett vezetők kellenek! „Felelősségteljes őrültek”, ha létezik ilyen kategória. Olyan emberek, akik átütő szenvedéllyel ki tudnak állni száz diák elé, és pillanatok alatt képesek fanatizálni őket, de a kellő pillanatban le is tudják állítani a „tébolyt”, hogy ne legyen belőle nagy baj. Én magam kevés ilyen profival találkoztam, talán csak 3-4-gyel a több száz gólyatábori szervező között, akivel volt alkalmam megismerkedni. Viszont rájuk 15-20 év elteltével is emlékszem, annyira csodáltam, amire képesek.
Hiszen mi is a feladatuk? Szaktól, egyetemtől függően néhány tucat, vagy akár több száz, egymásnak vadidegen diákot kell pár nap alatt csapattá kovácsolni! Identitást, összetartozást, sőt lojalitást kialakítani bennük egymás és az egyetem iránt. Olyan pozitív, mély élményeket adni nekik, amelyek hosszú évekre elkísérik őket. Ez pedig, akárhogy is nézzük, nem megy néhány órás halk, illedelmes beszélgetéssel. Ilyenkor igenis meg kell bolondulni egy kicsit, át kell lépni bizonyos határokat, ki kell próbálniuk a diákoknak magukat furcsa helyzetekben – és egy jó vezető kellő inspirációt, egyszersmind biztonságos közeget teremt mindehhez úgy, hogy senki ne bánja meg, hogy részt vett a táborban.
Én, mint flegmatikus személyiség, sokáig figyeltem kívülről a motivációs technikákat, hogyan dolgoznak a profik, mégis képtelen voltam olyan szinten „megőrülni”, mint ők. Rájöttem, hogy erre az egyhetes „agyeldobásra” születni kell. Ugyanakkor az évek során én is képes voltam megtanulni legalább néhány órára szenvedélyessé válni és egy-egy előadás, tréning erejéig „transzba” kerülni. Ilyenkor annyi energia kijön belőlem, hogy utána szinte megszédülök! Mégis szívesen adom át magam ennek az érzésnek, mert látom, hogy így az üzenet a hallgatóság lelkéig elér, nem csak a fejéig.
És még valami! Ma már pont azért tudom tanítani a tudatos csapatépítést és a hatékony prezentációt, mert én nem születtem erre, hanem lépésről-lépésre, sok-sok gyakorlással sajátítottam el a módszereket.
Ha te is szeretnél mély befolyást tenni a hallgatóságodra, ügyfeleidre vagy munkatársaidra, gyere el hozzám egy csapatépítési módszertan- vagy prezentációs tréningre, és átadom neked azokat a titkokat, amiket a legprofibb gólyatábori vezetőktől lestem el.
