Tegnap, az év első képzési napján hét órát ültem autóban (ebből egyet totális dugóban), mégis úgy érzem, szenzációsan indult az év! Egész napos tréninget tartottam huszonéves srácoknak-lányoknak. Fiatal koruk ellenére már mindannyian 20-50 fős csoportok vezetői, közép-felsővezetői szintű pénzeket keresnek, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlen tanulni vágyás van bennük és alázat. Nem hagytak békén szünetekben sem: jöttek, kérdeztek, sok könyvet vásároltak, új időpontokat beszéltünk meg. Jó volt látni, hogy pont olyan tanulás-őrültek, mint én voltam 15 évvel ezelőtt.
Éjjel, hazafelé az autóban meg azon gondolkoztam, hogy más fiataloknak most vizsgaidőszak van az egyetemen, és alig várják, hogy végre ne kelljen többet tanulni… Érdekes kontraszt, nem?
