Tegnap délelőtt ismét egy értékesítői csapatnak tartottam előadást. (Olyan lelkesek voltak, hogy önszántukból beáldozták az ünnepnapot.) Szívesen dolgozom velük, mert nagyon tanulékony társaság. Mindössze annyi üröm vegyült az örömömbe, hogy közvetlenül a helyszínre indulás előtt lerobbant a kocsim. Egyébként kiváló autó, már jó pár ezer km-en szolgált engem kényelemmel, biztonsággal, de most minden előzetes figyelmeztetés nélkül K.O. lett. Emiatt kissé bosszankodva indult a napom, és nyilvánosan el is mondtam a morgásom okát, bár nagyon ritkán teszek ilyet. (Amennyire csak lehetséges, igyekszem szétválasztani a magándolgaimat a munkától.) Most viszont jól jártam, hogy elmondtam, mert az előadás végére már lett "sofőröm", aki hazavisz, és egy órával később már szerelő is érkezett, aki megjavította az autót. Március 15-én, délben... Erre csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm, és hogy le a kalappal a hálózatok ereje előtt...
