Ezt az évet azzal indítottam, hogy mire érdemes figyelni

Ezt az évet azzal indítottam, hogy mire érdemes figyelni a célokkal kapcsolatban. Most ennek folytatásaként jöjjön egy példa arról, amikor valaki komolyan veszi a céljait.
Akik már tavaly ilyenkor is a követőim voltak, azok emlékezhetnek, hogy egy évvel ezelőtt ösztöndíj pályázatot hirdettem. Ennek lényege az volt, hogy néhány vállalkozót segítettem a munkájában folyamatos konzultációkkal. Azóta már sokan kérdeztétek, mi lett a nyertesek sorsa.
Tovább »

Én ezzel az évindító bejegyzéssel kívánok Neked

Kedves Olvasóm! Én ezzel az évindító bejegyzéssel kívánok Neked sikeres 2015-ös évet! („Kicsit” hosszabb lett, mint az átlag, ezért ha még másnapos vagy, azt javaslom, inkább gyere vissza ide holnap. )
 
Top 15 hiba az újévi fogadalmakkal, és általában a célok megvalósításával kapcsolatban.
 
1. Hiba, ha arra koncentrálsz, hogy minél bombasztikusabb célt tűzz magad elé. Sosem az a kérdés, hogy mit akarsz, hanem az, hogy mennyire. Általában jobban jársz, ha egy kisebb dolgot nézel ki magadnak, amit tűzön-vízen át megvalósítasz, majd az így nyert sikerélményből táplálkozva lépsz tovább a nagyobb célok felé.
2. Hiba, ha te sem hiszed el igazán, hogy megvalósulhat a célod.
Tovább »

Elmúlt a karácsony, de van még hátra néhány nap

Elmúlt a karácsony, de van még hátra néhány nap 2014-ből. Én ilyenkor szoktam fejben is lezárni az évet. Ehhez nekem legjobban az Életkerék-modell vált be. A célkitűző tréningjeimen részletesen is szoktam beszélni erről, de most csak a lényeget írom ide. Az Életkerék az ember életének legfőbb területeit mutatja be egy kerék (édesszájúaknak torta Smile) formában.
Az életünk akkor halad zökkenőmentesen, ha az egyes területek egyensúlyban vannak, tehát nem hanyagoljuk el egyik részt sem tartósan. Hiszen mi értelme pénzt keresni, ha nincs kivel közösen elkölteni, vagy szellemileg fejlődni egészség nélkül stb. Persze nem tudunk minden egyes napon minden területen látványosan fejlődni, de az a tapasztalatom, hogy egyéves távlatban már igen.
Tovább »

Mostanában kevesebbet alszom éjszakánként

Mostanában kevesebbet alszom éjszakánként, viszont így több időm jut az olvasásra.
A legújabb kedvencem Susan Cain-től a Csend. Ez a könnyed, pszichológiai jellegű olvasmány számos oldalról megmagyarázza az egyes személyiségtípusok működését és egymáshoz való viszonyát, kapcsolatát. Őszintén mondom, a könyv még nekem is sok plusz infót ad, pedig jó pár éve olvasok, írok és előadok a témában. Mindenkinek hasznos lehet, aki szeret kicsit mélyebben mögé látni az emberi viselkedésnek.
Kedvcsinálónak pedig elérhető egy rövid ízelítő személyesen az írónőtől a TED-en. Igazából én ezt csak kétféle embernek ajánlom: introvertáltaknak és extrovertáltaknak. Ugyanis, ha a könyvet nem is olvasod el, itt egy laza, humoros kivonatot és sok okos gondolatot fogsz kapni egy elbűvölő nőtől.
Tovább »

Egy javaslat azoknak, akik telefonos

Egy javaslat azoknak, akik telefonos időpont-egyeztetésekkel dolgoznak…
A hétvégi meghívási tréningre készülve a kezembe akadt egy 15 évvel ezelőtti oktatóanyag. Ebben részletesen leírják, hogy a telefonáláshoz tökéletes körülményeket kell teremteni: legyen körülötted halotti csend, közepes fényerő, küldd el moziba a családot, zárd a pincébe a kutyát, vedd fel az esküvői öltönyödet, legyen előtted két naptár, három toll, sétálgass közben határozott léptekkel, de nem kopogós cipőben stb.
 
Én ma már ezt nem csak túlzásnak érzem, de egyenesen károsnak. Ugyanis azt látom, hogy akinél a telefonálás egy ceremónia, amire rá kell készülni, az nem csoda, hogy pont olyan vidáman várja a „Nagy Meghívási Órát”, mintha gyomortükrözésre menne… Ennél ezerszer jobb, ha lazán csinálod. Nem kell nekiülni, nekiöltözni, kivetkőzni stb.
Tovább »

Hétindító gondolat...

Hétindító gondolat...
Tegnap ismét Szerbiában tartottam előadást. Odafelé menet Szabadka környékén elkaptam egy magyar nyelvű rádió műsorából néhány percet. Ezekre a szavakra emlékszem: "Az igazi siker és boldogság, amikor haladsz egy olyan álom felé, amely megéri a fáradtságot."
Szerintetek jó úton vannak?
Tovább »

Nem telik el úgy nyár vége

Nem telik el úgy nyár vége, hogy ne kapna szárnyra egy-egy botrány az egyetemi gólyatábori túlkapásokról, atrocitásokról, ne adj’ isten bűncselekményekről, mint idén Fonyódligeten. Ezeket természetesen én is messzemenően elítélem, mégis hadd írjak most pár sort a gólyatáborokról.
Jómagam kb. 20 táborban vettem részt szervezőként és a „nagy öregektől” azt láttam, hogy lehet profin is táboroztatni. Egy jó gólyatábor ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – nem elsősorban az ivászatról, féktelen dorbézolásról, meztelenkedésről stb. szól. Persze valamilyen szinten kell a „hülyülés”, de meg lehet valósítani mindezt lelki, testi sérülések nélkül is. Viszont ehhez tényleg rátermett vezetők kellenek! „Felelősségteljes őrültek”, ha létezik ilyen kategória.
Tovább »

Babamérleg, kiscipő, plüsselefánt, kisteknős és vicces rugdalózó

Babamérleg, kiscipő, plüsselefánt, kisteknős és vicces rugdalózó – ezek az ajándékok mind egy-egy tréningem „melléktermékei” az elmúlt napokból.
Kívánom mindenkinek, hogy sok ilyen fantasztikus baráti kapcsolatot tudjon kialakítani az ügyfélkörében! Én nagyon szeretem ezt az érzést, hogy a legtöbb csapatomhoz barátként megyek, barátként várnak, és nem „csak” trénerként néznek rám.
(A tárgyak rendeltetésszerű használatáról készült fotókat lásd hamarosan a magánoldalamon.)
Tovább »

A lazulós nyár után kezd újra beindulni a munka.

A lazulós nyár után kezd újra beindulni a munka. Ma egy konferencián 80 óvodapedagógussal beszélgettünk Makón a tehetséges gyerekek felismeréséről, fejlesztési- és kommunikációs kérdéseiről. Jó volt látni, hogy milyen aktív „diákok” voltak az óvónők és megnyugodtam, hogy jó kezekben vannak a makói gyerekek.
(Nem is értem, mostanában valahogy egyre jobban érdekel ez a gyerektéma…)
Tovább »

Akik voltak már előadásomon

Akik voltak már előadásomon, azok tudják, hogy szeretek történetekkel tanítani. Azt látom, hogy a sztorik jobban átadják a mondandó lényegét, mint a száraz tények, ráadásul tartósabban megmaradnak az emberek elméjében. Ma azonban én is meglepődtem, amikor egy egykori tréningrésztvevőm egy 10 évvel ezelőtt tőlem hallott történetet mondott vissza nekem... Annyira örülök, hogy ilyen mély nyomot tudtam hagyni a memóriájában, hogy most veletek is megosztom ezt a ritkán használt, de annál kedvesem sztorimat...
Egy katona hadifogságba került. Hosszú, zárkában töltött magányos hónapok után egyik reggel az ágya alatt egészen becsúszva talált egy vékony kis könyvet, tele megsárgult lapokkal, a margón néhol elmosódott, már-már alig látható női kézírással. Olvasni kezdett. Néhány oldal után azt vette észre, hogy már nem is a könyvet olvassa, hanem az érdekes és helyenként vicces jegyzetek kötik le a figyelmét.
Tovább »

Oldalak