Tegnap délelőtt ismét egy értékesítői csapatnak tartottam előadást. (Olyan lelkesek voltak, hogy önszántukból beáldozták az ünnepnapot.) Szívesen dolgozom velük, mert nagyon tanulékony társaság. Mindössze annyi üröm vegyült az örömömbe, hogy közvetlenül a helyszínre indulás előtt lerobbant a kocsim. Egyébként kiváló autó, már jó pár ezer km-en szolgált engem kényelemmel, biztonsággal, de most minden előzetes figyelmeztetés nélkül K.O. lett. Emiatt kissé bosszankodva indult a napom, és nyilvánosan el is mondtam a morgásom okát, bár nagyon ritkán teszek ilyet. (Amennyire csak lehetséges, igyekszem szétválasztani a magándolgaimat a munkától.) Most viszont jól jártam, hogy elmondtam, mert az előadás végére már lett "sofőröm", aki hazavisz, és egy órával később már szerelő is érkezett, aki megjavította az autót. Március 15-én, délben... Erre csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm, és hogy le a kalappal a hálózatok ereje előtt...
Érdekes véleményt kaptam ma a Kapcsolat-építés könyvre egy szangvinikus sráctól: "Zoli, én eddig is ismerkedtem bárhol, bárkivel, mint a gép, de most már tudom, hogy nem kell bunkósbottal hadonászni, ha van szamurájkardunk is!"
Most azon gondolkozom, hogy ezt vajon pozitívan értékeljem-e?
Tegnap éjfélkor lezárult az ösztöndíj pályázat, így a mai napomat a beérkezett munkák értékelésére fordítottam.
Meg kell állapítanom, hogy még egy kolerikus zsűrinek is kemény dolga lett volna, nem hogy egy flegmatikusnak.
Közel 30 pályaművet kaptam, ami felülmúlta minden várakozásomat. Van köztük egyszerűbb, de megható, és van profi, kemény, üzletemberes anyag. Akad 18 éves pályázó fiatalember és 58 éves kedves hölgy is. Kaptam Békéscsabától Sopronig, Záhonytól Kaposvárig, sőt Szerbiától Lengyelországig különféle munkákat. Volt, aki mesés keretbe illesztette a mondókáját, sőt olyan is, aki versbe foglalta.
Őszintén mondom, a legtöbb történet egészen megérintett, hiszen komoly emberi sorsok bontakoztak ki előttem: emberek, akik családi problémák, sőt tragédiák ellenére is töretlen hittel indulnak nap mint nap csatába a céljaikért.
Tegnap, az év első képzési napján hét órát ültem autóban (ebből egyet totális dugóban), mégis úgy érzem, szenzációsan indult az év! Egész napos tréninget tartottam huszonéves srácoknak-lányoknak. Fiatal koruk ellenére már mindannyian 20-50 fős csoportok vezetői, közép-felsővezetői szintű pénzeket keresnek, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlen tanulni vágyás van bennük és alázat. Nem hagytak békén szünetekben sem: jöttek, kérdeztek, sok könyvet vásároltak, új időpontokat beszéltünk meg. Jó volt látni, hogy pont olyan tanulás-őrültek, mint én voltam 15 évvel ezelőtt.
Éjjel, hazafelé az autóban meg azon gondolkoztam, hogy más fiataloknak most vizsgaidőszak van az egyetemen, és alig várják, hogy végre ne kelljen többet tanulni… Érdekes kontraszt, nem?
2014. a kínai horoszkóp szerint a ló éve. Vagyis ez az év sok energiát, kitartást ad azoknak, akik valamit el szeretnének érni. Ráadásul a célhoz vezető utat tettrekészség, kitartás, jókedv fogja jellemezni.
A magam részéről ugyan nem nagyon hiszek benne, hogy ezen múlna bármi is, de egy biztos: idénre is érdemes komoly célokat kitűzni. Aztán mindegy, hogy a lóra fogjuk, vagy a nyuszira, a lényeg, hogy teljesült.
Kinek mi a taktikája, hogy ne csak egy hétig tartson a lendület?
Most arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy együtt gondoljuk át, mi minden történt 2013-ban, mi minden gazdagította az évünket. Ma, ebben posztban arra vagyok kíváncsi, mit tanultál idén, miben fejlődtél?
Én például a következőket tapasztaltam meg:
o biztosítók működése: a biztosítós is ember – és néha nagyon jó humora van!
o gyógyszertárak működése: a 86 éves nagyothalló, nagyon feledékeny bácsinál újra kell gondolni az eladástechnikát
o nyomdák működése: tévedés, hogy az ár a legfontosabb tárgyalási tényező
o ajánlói marketing működése: ez is egy szakma, amit meg kell (sőt, érdemes) tanulni
o alapítványok működése: attól, hogy a te szívügyed a beteg gyermekek ápolása, mások még nem fognak erre automatikusan pénzt adni – itt is meg kell tanulni ügyesen marketingezni
o esküvőszervezés: esélytelen, hogy felkészülj minden eshetőségre, jobb, ha belenyugszol, hogy lesznek meglepetések
Egyre többször hallom, hogy az emberek hiányolják a "régi szép dolgokat", a melegséget, a meghittséget a karácsonyból. Vádolják a felgyorsult világot, globalizációt, multikat, hogy pénzt csinálnak a szeretetből. Arra viszont nem szánnak időt, energiát, ami csak rajtuk múlik: hogy valami személyeset is hozzátegyenek a vásárolt holmikhoz! Pedig én azt hiszem, a valódi ünnep csak ilyenkor teremtődik meg bennünk: amikor időt szánunk rá, hogy arra gondoljunk, akit szeretünk. Mert vásárolni bárki tud tárgyakat, de amikor úgy választunk, írunk, készítünk, fotózunk, főzünk, rajzolunk, kivágunk, csomagolunk stb. a másik számára valamit, hogy közben őt magunk elé képzeljük, és azon jár az eszünk, hogy mennyire fog örülni neki és izgatottan várjuk, hogy láthassuk a reakcióját... – nos, akkor születik meg bennünk az ünnep!
Lassan minden ablak kinyílik az adventi naptárban, de nem szeretném kihagyni, hogy Szeged aktuálisan leghíresebb látványossága helyet kapjon benne. Ez az aranyszarvas a „Dugó téri” kör alakú szökőkutat helyettesíti, amíg az a téli szabadságát tölti. Ráadásul ehhez is van egy aranyos történetem, ahogy a mini télapókhoz írtam hatodikán.
Egyszer egy pici gyerek fogócskázott az édesapjával a szökőkút körül. Ő teljes erővel szaladt, apukája meg úgy tett, mintha nagyon kergetné. 3-4 kör után a kisfiú hirtelen megállt, megfordult, feltartott kezével megállította az apját, és lihegve így kiabált: „Várj, most ne kergess, elfáradtam!” Majd pár pillanatnyi pihenés után újra megszólalt: „Jó, most már mehet!” – azzal futott is tovább, mintha mi sem történt volna...
Minden évben megdöbbenéssel figyelem, ahogy a szeretet ünnepének nevében tetőfokára hág a bunkóság, és egymást ölik az emberek. Ma fenyőt vásároltam, és az árus melletti parkolóban voltam szemtanúja az alábbi esetnek: bődületes tömeg, temérdek autó, parkolni esélytelen, csak kilométerekre. Csodák-csodája, egyszer csak két kocsi áll ki egymás mellett, vagyis dupla hely felszabadul. Persze már szemből jön is egy helyvadász (batár nagy luxusmodell), másik irányból egy kisebb. Luxusdög bedurran keresztbe, mindkét parkolót eltorlaszolva. A másikból hang kiszól: „Ha arrébb állnál, én is beférnék!” Mire a válasz: „Egy ekkora kocsival nem fogok beállni egy ilyen sz@r kis helyre!” Erre lezárta az autót, és már ment is karácsonyfának valót nézni… Én meg arra gondoltam, ennek a nagyszerű embernek biztosan szeretetteljes karácsonya lesz, hiszen akinek ekkora autója van, az csak boldog ember lehet…
Tegnap reggel, egy jéghideg előadóteremben ácsorogva úgy gondoltam, dolgozzon az, akinek jegesmedve volt minden felmenője! Nekem aztán nagyon nincs kedvem a munkához! De aztán az eszembe jutott edző ismerősöm életfilozófiája: „Csak akkor fejlődsz, akkor nőnek az izmok, amikor a fáradtság ellenére lenyomsz még egy fekvőtámaszt vagy lefutsz még egy kilométert.”
Így aztán erőt vettem magamon, elkezdtem a tréninget és szándékosan nagyon vidám, sok mozgást igénylő gyakorlatokkal indítottam a napot. Ettől persze nem csak a csoport, hanem én is felpörögtem, felmelegedtem és máris megjött a lendület. (Aztán szerencsére a terem is felmelegedett.)
Azt gondolom, te is azokon a pontokon fejlődsz igazán, akkor nő a személyiséged, az üzleti forgalmad stb., amikor a fáradtság ellenére is elintézel még egy telefont, vagy beszélgetsz még egy emberrel.

Oldalak