Ezúton szeretném megköszönni a mai előadásom alatt dolgozó cseh és román tolmácsok munkáját, akik lankadatlan türelemmel fordították a vicceimet, különös tekintettel a szóviccekre. (Mint pl. „a kolerikus elnevezés egyesek szerint a kolera és a kuss szavak keverékéből jött létre.”)
Egy szép vasárnap délelőtt olvasni a Facebook-on, hogy két kedves olvasóm a szombat esti lazulás közben az egyik könyvemből idézgetett egymásnak… Na, ez egy feeling még egy flegmatikusnak is! :)
Újabb értékesítői gyöngyszem, amely az imént a fülem hallatára hangzott el:
- Babakádat szeretnénk.
- Kétfélét tudok mutatni. Egyik 2490 Ft, a másik 3590 Ft. Melyiket vegyem le? (Egy magas polc tetején volt mindkettő.)
- Mi a különbség a kettő között?
- A minőség.
- Értem, de miben tud többet a drágább?
- … Hát… Tulajdonképpen semmiben…
- Jó, akkor az olcsóbbat szeretném megnézni.
- Hát jó – mondja az eladó csalódottan.
Istenem, mégis mire számított?
Futball láz idején nekem egy ilyen e-mail okoz igazi „gólörömöt”! 
"Szia Zoli! Szeretnék, ezúton is köszönetet mondani. Számomra, régebben nehézséget okozott idegen emberekkel beszélgetni. Gátlásos vagyok, akadozva beszélek ismeretlen emberekkel. Éppen ezért elolvastam a Kapcsolat - építés című könyveteket, és elkezdtem gyakorlatban próbálgatni az ott leírtakat. Mit mondjak, elég drámai a változás!
Régebben csak akkor beszélgettem valakivel, ha volt konkrét megbeszélni valónk. Most olyan embereket ismertem meg, akivel ugyan mindenképp találkozom az utcán, a kávézóban, a lépcsőházban, de a köszönésen kívül eddig nem beszélgettünk.
Tanulságos vezetői tréninget tartottam a minap. Az igencsak jól menő alföldi középvállalkozás apró családi cégből nőtte ki magát néhány év alatt, de a mai napig a négy alapító irányítja. Pontosabban hárman közülük szétdolgozzák az agyukat, a negyedik személy pedig csak úgy tesz, mintha… Érdekes módon ez a taktika sokáig működött is neki, de most, hogy egyre több a feladat, egyre jobban kilóg a lóláb, és egyre jobban irritálja a többieket a lustasága.
Kinek mi a tippje, hogy lehet egy ilyen céget úgy rendbe rakni, hogy a munka is haladjon, de a családi kapcsolatok se menjenek tönkre?
Ha már ilyen nagy sikert aratott az egyetemi karrierem indulását jelző névtábla, akkor mutatok néhány aranyköpést az egykori diákjaimtól. Ez a gyűjtemény szintén a költözés miatt került elő és jól mutatja számomra, miben változtam és miben nem 15 év alatt.
Nekem tetszettek a kommunikációs órák, mert érdekel minden, ami a dumálásról szól.
Jó, amiket tanítasz, de ez a sikerkalauzos maszlag nekem nem jön be.
A kedvenc húsvéti történetem 20 éve, gimis koromban esett meg. Kifejezetten napsütéses, jó meleg nap volt az a hétfő. Miután korareggel letudtam a rokonsági locsolási köröket, biciklire pattantam, és eltekertem a baráti társaságunk gyülekező helyére, ami akkoriban a város közepén, a református lelkészi hivatal hatalmas kertjében volt. Mire megérkeztem, már 15-20 fiú és lány összegyűlt, ment a heccelődés oda-vissza és várható volt, hogy percek kérdése, és kitör a fergeteges víziparádé… És valóban, 11 óra magasságában egyszer csak „elszabadultak az indulatok”, ami jelen esetben az jelentette, hogy locsolt mindenki mindenkit válogatás nélkül, vagyis a fiúk nem csak a lányokat, hanem egymást is, és természetesen nem apró kölnisüveggel, hanem szódával, vödörrel, locsolócsővel – ki mihez fért hozzá a harcban.
Először azt hittem, április elsejei tréfa, de aztán rájöttem, hogy tényleg van, aki a saját pénze ellensége...
Ma a szomszédban nagy hangzavar volt. Gondoltam, megnézem, mi ez a fúrás-faragás. Hát, látom, hogy egy fickó ezerrel szereli fel a szép új redőnyöket. "Ó, de jó - mondom neki -, én is pont szeretnék redőnyt az új lakásomhoz!" Mire ő: "Aha..."
Aztán csend. Én meg néztem még pár percig, de úgy voltam vele, ha neki nem kell az ilyen könnyen jött munka, hát én nem fogom ráerőltetni, meg ne szakadjon szegény...
Mindenesetre elkérem a szomszédtól a redőnyös cég elérhetőségét, és beajánlok a főnöknek egy értékesítési tréninget. Talán nem baj, ha az emberei nem csak szerelni tudnak, hanem a vevőket is felismerik…
Tegnap egy látszerész-konferencián tartottam előadást a bolti forgalomnövelés módszereiről. A prezentáció végén megyünk ki a teremből, a tumultusban egyszer csak hallom, hogy előttem beszélget két hölgy:
- Ez a srác egész jó előadást tartott...
- Igen-igen, de hát neki könnyű, hiszen ebből él!
Szerintetek könnyű annak, aki ebből él, vagy azért él ebből, mert sok év gyakorlás után "hirtelen" könnyű lett neki?
Tegnap este a Madách színházban élveztük a Mary Poppins című előadást. Azon túl, hogy profi volt a zene, a koreográfia, a díszlet, nagyszerű a színészi játék, egészen különleges meglepetések és tanulságok rejlettek a dialógusokban. Ki gondolná, mi mindent tanít meg egy gyerekdarab! Íme egy kis szösszenet a kedvenceim közül:
Vannak–e bizonyítványai? – kérdezte Banks mama a hölgyet.
– Ó, én elvből nem mutatok soha bizonyítványokat – mondta Mary Poppins szilárd hangon. Banks mama rábámult.
– Pedig én azt hittem, hogy az szokás… Vagyis úgy hallottam, hogy mindig bizonyítvánnyal szoktak beállni dadusnak…
– Én ezt nagyon idejétmúlt dolognak tartom – jelentette ki szigorúan Mary Poppins. Ezzel betalált. Banks mama mindent szeretett, csak azt nem, ha régimódi embernek tartják.