Blog

Először azt hittem, április elsejei tréfa, de aztán rájöttem, hogy tényleg van, aki a saját pénze ellensége...Ma a szomszédban nagy hangzavar volt. Gondoltam, megnézem, mi ez a fúrás-faragás. Hát, látom, hogy egy fickó ezerrel szereli fel a szép új redőnyöket. "Ó, de jó - mondom neki -, én is pont szeretnék redőnyt az új lakásomhoz!" Mire ő: "Aha..."Aztán csend.

Tegnap egy látszerész-konferencián tartottam előadást a bolti forgalomnövelés módszereiről.

Tegnap este a Madách színházban élveztük a Mary Poppins című előadást. Azon túl, hogy profi volt a zene, a koreográfia, a díszlet, nagyszerű a színészi játék, egészen különleges meglepetések és tanulságok rejlettek a dialógusokban. Ki gondolná, mi mindent tanít meg egy gyerekdarab! Íme egy kis szösszenet a kedvenceim közül:Vannak–e bizonyítványai? – kérdezte Banks mama a hölgyet.– Ó, én elvből nem mutatok soha bizonyítványokat – mondta Mary Poppins szilárd hangon.

Tegnap délelőtt ismét egy értékesítői csapatnak tartottam előadást. (Olyan lelkesek voltak, hogy önszántukból beáldozták az ünnepnapot.) Szívesen dolgozom velük, mert nagyon tanulékony társaság. Mindössze annyi üröm vegyült az örömömbe, hogy közvetlenül a helyszínre indulás előtt lerobbant a kocsim. Egyébként kiváló autó, már jó pár ezer km-en szolgált engem kényelemmel, biztonsággal, de most minden előzetes figyelmeztetés nélkül K.O. lett. Emiatt kissé bosszankodva indult a napom, és nyilvánosan el is mondtam a morgásom okát, bár nagyon ritkán teszek ilyet.

Érdekes véleményt kaptam ma a Kapcsolat-építés könyvre egy szangvinikus sráctól: "Zoli, én eddig is ismerkedtem bárhol, bárkivel, mint a gép, de most már tudom, hogy nem kell bunkósbottal hadonászni, ha van szamurájkardunk is!"Most azon gondolkozom, hogy ezt vajon pozitívan értékeljem-e?

Tegnap éjfélkor lezárult az ösztöndíj pályázat, így a mai napomat a beérkezett munkák értékelésére fordítottam.Meg kell állapítanom, hogy még egy kolerikus zsűrinek is kemény dolga lett volna, nem hogy egy flegmatikusnak.Közel 30 pályaművet kaptam, ami felülmúlta minden várakozásomat. Van köztük egyszerűbb, de megható, és van profi, kemény, üzletemberes anyag. Akad 18 éves pályázó fiatalember és 58 éves kedves hölgy is.

Tegnap, az év első képzési napján hét órát ültem autóban (ebből egyet totális dugóban), mégis úgy érzem, szenzációsan indult az év! Egész napos tréninget tartottam huszonéves srácoknak-lányoknak. Fiatal koruk ellenére már mindannyian 20-50 fős csoportok vezetői, közép-felsővezetői szintű pénzeket keresnek, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlen tanulni vágyás van bennük és alázat. Nem hagytak békén szünetekben sem: jöttek, kérdeztek, sok könyvet vásároltak, új időpontokat beszéltünk meg.

2014. a kínai horoszkóp szerint a ló éve. Vagyis ez az év sok energiát, kitartást ad azoknak, akik valamit el szeretnének érni. Ráadásul a célhoz vezető utat tettrekészség, kitartás, jókedv fogja jellemezni.A magam részéről ugyan nem nagyon hiszek benne, hogy ezen múlna bármi is, de egy biztos: idénre is érdemes komoly célokat kitűzni. Aztán mindegy, hogy a lóra fogjuk, vagy a nyuszira, a lényeg, hogy teljesült.Kinek mi a taktikája, hogy ne csak egy hétig tartson a lendület?

Most arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy együtt gondoljuk át, mi minden történt 2013-ban, mi minden gazdagította az évünket. Ma, ebben posztban arra vagyok kíváncsi, mit tanultál idén, miben fejlődtél?Én például a következőket tapasztaltam meg: o biztosítók működése: a biztosítós is ember – és néha nagyon jó humora van!o gyógyszertárak működése: a 86 éves nagyothalló, nagyon feledékeny bácsinál újra kell gondolni az eladástechnikáto nyomdák működése: tévedés, hogy az ár a legfontosabb tárgyalási tényező

Egyre többször hallom, hogy az emberek hiányolják a "régi szép dolgokat", a melegséget, a meghittséget a karácsonyból. Vádolják a felgyorsult világot, globalizációt, multikat, hogy pénzt csinálnak a szeretetből. Arra viszont nem szánnak időt, energiát, ami csak rajtuk múlik: hogy valami személyeset is hozzátegyenek a vásárolt holmikhoz! Pedig én azt hiszem, a valódi ünnep csak ilyenkor teremtődik meg bennünk: amikor időt szánunk rá, hogy arra gondoljunk, akit szeretünk.